A gyimesi csángó magyarok Erdélyben a székelyföldi Csiki Medence és Moldva között a Kárpátok havasát áttörő Gyimesi-szorosban, a Tatros folyó és mellékágainak szűk völgyeiben élnek, a patakok mentén hosszan húzódó településeken és a hegyekben szétszórt szállásokon. A terület eredetileg 5 székely falu tulajdona volt, amit legelőbérletként kezdtek benépesíteni a Székelyföld és Moldva felől a 17-18. században. A lakosság elsősorban havasi állattenyésztésből és fakitermelésből élt.
A terület elzártsága és az életforma miatt a gyimesiek a székelyek egykori kultúrájának archaikusabb rétegét őrizték meg a tárgyi környezetben, viseletben, zenében, táncban, szokásanyagban és folklórban, egészen a legutóbbi évtizedekig.
A romániai rendszerváltás óta eltelt több mint húsz évben a változások Gyimesben is felgyorsultak, a megszűnt munkahelyek és mezőgazdasági felvásárlási rendszer hiányában az emberek komoly megélhetési gondokkal küzdenek. Ennek ellenére a helyi fiatalság egy részének szívügye a hagyományok őrzése, megélése és továbbadása. A Gyimeslokról érkező fiatalok szülőföldjük különleges hangzású zenéjét, táncait és viseletét mutatják be a fesztiválon, és mesélnek Gyimes népének életéről.
-
- André Csaba
-
- André Mária Irén
-
- Bodor Loránd
-
- Simon Henrietta
