Csíkszeredában születtem, gyimesközéploki lakos vagyok, huszonkét éves. A gyimesi néptánccal és népzenével kisiskolás koromban ismerkedtem meg Sára Ferencnek és nejének köszönhetően. Már édesanyámtól tanultam népdalokat, de a gyimesiesség érzését a nagy családtól kaptam, a közös ünnepek, összejövetelek alkalmából.Később a baráti társaság is affelé alakult, hogy a népi örökség magunkba szívásához nem kellett tánccsoportokhoz csatlakozzunk, órákra járjunk, hiszen a szórakozást, bulit maga a közös mulatozás (néptánc, népzene) jelentette, olyan csemer formában, amilyen.
Számomra a néphagyomány nem jelent mást, mint a családomat, testvérrel, szülőkkel, unokatestvérekkel, nagyszülőkkel, akikkel egy-egy születésnapi összejövetelen vagy búcsún a gardon és a hegedű és a jó hang éppúgy előkerülhet, mint a barátokkal valamelyik görbe estén a jó hangulat egy kancsó bor társaságában.
