Az erdélyi Kalotaszeg a magyarság egyik leghíresebb néprajzi tája. Kalotaszeg a magyar paraszti művészet csúcsteljesítményét nyújtotta szinte minden műfajban a viselettől a hímzésig, a fafaragástól az építkezésig, a zenétől a táncig. Hírneve a 19. század végétől formálódott művészek, kutatók, arisztokraták, sőt a királyi udvar hathatós közreműködésével.
Kalotaszeg többségében református magyarsága közel 40 településen lakik a Bánffyhunyad és Kolozsvár közötti mintegy 50 km hosszan elnyúló táj völgyeiben. Magyar lakosainak száma mára már nem éri el a 15 ezer főt.
A modernizálódás ellenére is a helyi hagyományok egy része a legutóbbi időkig megmaradt. A viseletmegtartást a református egyház is biztatja, konfirmációkor, nagy ünnepeken, közösségi alkalmakkor még előkerül a hagyományos öltözet. Vannak még működő zenekarok, a híres zenészcsaládok fiatalabbjai még muzsikálnak, a tánctáborok és együttesek hatására a táncokat sok gyerek és fiatal megtanulja. Nem egy házban még szívesen megmutatják a tiszta szobát, akadnak még kiváló fafaragók, bútorfestők, készül még bujka, párta, fersing, kötény, mejjrevaló, értenek még az asszonyok a varrottas készítéséhez. A kalotaszegieknek fontos, hogy a néphagyományaik megélése által újra és újra megerősödjenek önmagukban.
Kalotaszeg Kolozsvárhoz közelebb eső felén, a Nádas mentén, Méra az egyik leghagyományőrzőbb közössége a vidéknek. Zene- és tánckultúrája fogalommá vált a táncházmozgalomban; a Szent György napkor megrendezett tavaszi juhmérés szokásanyaga és a még mindig élő, alakuló viseletének gazdagsága unikális.
A Smithsonian Folklife Festiválon két tekintélyes, a hagyományőrzésben élenjáró család mutatja be a kalotaszegi Méra háziipari, viseleti és tánchagyományait.
-
- Muszka Ilona és György
-
- Pálfi Enikő
-
- Tötszegi András
-
- Tötszegi Tekla
-
- Tötszegi Szilárd
