Bácska

A Bácska szó összefoglaló neve annak a hatalmas területnek, amely az újkorban Bács-Bodrog vármegyét jelentette. A trianoni békeszerződés óta csak északi szegélye tartozik folyamatosan Magyarországhoz, a mai Bácskának körülbelül háromnegyed része Szerbia területén fekszik. Az itteni tájra egykor jellemző összefüggő buckavidék ma már csak a Kéleshalmi homokbuckák vidékén, a 168 hektáros természetvédelmi területen figyelhető meg. A tájat északról lezáró homokhátságon, az Illancson emelkedik az Ólom-hegy, a Duna-Tisza Köze legmagasabb pontja (172 m). A népessége a régiós jellemzőkhöz képest is sokkal színesebb nemzetiségi összetételű. Németek, horvátok, szerbek élnek együtt a több hullámban a környékre települt székelyekkel is gyarapodó magyarsággal.

Kincses Bácska, tartja róla a népnyelv. Szubmediterrán éghajlata, kiváló természeti adottságai, az itt lakó soknemzetiségű nép kultúrája tette híresen gazdaggá. A jó termőföld, a Duna mint szállítási útvonal és a korábbi időkben fejlettnek mondható könnyűipara és feldolgozó ipara révén az ország vidéki területei között az egyik leggazdagabbnak számított. A közismert “kincses” elnevezést döntően a XIX. század végéig terjedő időszaknak köszönheti a térség.

Bácska a napfény, a jó ízű gyümölcsök, a finom homoki borok, a vendégszerető, kedves emberek hazája. A terület éghajlata a mezőgazdasági termékek és a gyümölcstermelés számára nyújt kedvező lehetőséget. Ennek a vidéknek ízeit hozzák el magukkal Utasi Péter és Kollár Ilona. Kellemes hangulatban sütnek-főznek kóstolót nyújtva a hazai ízekből a fesztiválra látogatóknak, és bemutatják a bácskai hétköznapi és ünnepi szokásokat is.

  • Fesztiválnaptár
    H
    K
    Sz
    Cs
    P
    Sz
    V
    JÚNIUS
    24
    25
    JÚLIUS
    1
    2
  • App

    Smithonian Institution

    Balassi Intézet